Akkor indultál el a saját utadon, amikor a fókuszod már az új életedre került.
Mindig minden változik, nem csak bennünk, hanem körülöttünk is. Ma már nagyon gyorsan kell alkalmazkodnunk nemcsak egy, hanem számos körülményhez. Hogyan lehet azonban könnyebbé tenni a saját életünket minden körülmény ellenére? Számtalanszor feltettem magamnak ezt a kérdést, és a válasz mindig is ott volt az orrom előtt, de én is csak nagyon sokára láttam meg. Évek teltek el, mire tudatosan is meg tudtam fogalmazni, hogy mi is az pontosan.
Azt hiszem, először a szenvedés fázisa jön. Nagyon sokat kell küzdeni – leginkább önmagaddal. Mert végül is a végén rájössz, hogy igen, önmagaddal küzdesz, hiszen a változást is önmagadban tudod csak véghez vinni. Ahogy te változol, úgy változik minden és mindenki körülötted. Változnak a körülmények, az emberek, mert mindig minden mindennel összefügg.
De fókuszáljunk most arra, hogyan tudsz rálépni a saját utadra, és honnan fogod tudni, hogy az valóban az.
Van egy pillanat, amikor a sok szenvedés után valami megváltozik. Nem látványosan, nem hirtelen, hanem belül, csendesen. Egy reggel felébredsz, és érzed, hogy már nem ugyanaz az ember vagy, aki tegnap voltál. Nem azért, mert a világ könnyebb lett, vagy a problémák eltűntek, hanem mert a lelkedben egy mély nyugalom jelenik meg. Olyan ez, mintha elfáradtál volna, mintha feladtad volna a harcot, de mégsem az. Egy mély csend, béke és nyugalom, amikor már kívülről látod magad. Amikor már érted és érzed, hogy másként is lehet. Amikor ráébredsz, hogy a saját fejedben, a saját gondolataidban voltál bezárva. A saját hiedelmeid, a saját gondolataid és tetteid bénítottak le, és ebben a pillanatban a fókuszod áthelyeződik.
Már nem a nehézségeken rágódsz, hanem az új, tiszta tudatod által látott úton, amit te kezdtél el építeni saját magadnak. Nem az akadályokra figyelsz már, hanem a célodra, a jelen tetteidre, amelyekkel a jövődet építed. Elkezded megérteni, hogy minden addigi szenvedésedre, minden tettetedre szükség volt. Minden kellett ahhoz, hogy erre a tiszta tudatállapotra rátalálj. A poklok poklát kellett megélned, hogy – ahogyan mondani szoktam – „vissza tudj térni a gyémántoddal”. A szenvedés szükséges, mert addig nem fogsz változtatni. De amikor megélted, és „feljössz” a gyémánttal a kezedben, soha többé nem leszel a régi. Soha – ezt garantálom.
Elkezded tanulni önmagad. Megismered saját működésedet, és ezt a tanulást soha többé nem hagyod abba. Elindulsz a saját utadon. És bár minden marad a régiben – a kihívások, a feladatok, a felelősség –, te mégis más lettél, és ezzel minden megváltozott. Mert benned változott meg minden.
Miért olyan nehéz elindulni ezen az úton?
Mert az emberek félnek.
Sokan éveken át várnak arra a tökéletes pillanatra, amikor minden készen áll a változásra. „Majd boldog leszek, ha…” „Majd boldog leszek akkor, ha…” Azt hisszük, ha majd kevesebb gondunk lesz, ha több időnk vagy pénzünk lesz, ha valaki támogat minket, akkor könnyebb lesz. „Ha lesz egy párom, ha lesz gyerekem…” – és sorolhatnánk a kifogások tengerét. Én is ugyanígy átmentem ezen, amíg rá nem jöttem, hogy felelősséget kell vállalnom a saját életemért. Mert az új élet nem egy pont, amit elérsz, hanem egy út, amin elindulsz.
A legnehezebb rész az első lépés. Az, amikor még nem látod az eredményt, amikor még minden bizonytalan, és a régi szokások, gondolatok visszahúznak. De épp ez az a pont, ahol eldől minden: hiszel és folytatod ugyanazt a megszokott, „boldogtalan” életed, vagy mersz elindulni a hited felé?
Már hallom is a szavaidat: „Na de én boldog vagyok, és hát a biztos mostani helyzet még mindig jobb, mint a bizonytalanságba ugrani.”
Persze. De akkor miért is olvasod most ezt a blogot? Biztosan minden rendben van?
A változás ott kezdődik, ahol TE kezded látni, hogy a jelenlegi életedben valami nem működik megfelelően számodra. Neked kell ezt észrevenned. Neked kell felismerned. Majd szépen lassan elkezdesz barátkozni a gondolattal, hogy megengedheted magadnak ezt a változást. Majd végre elhiszed, hogy megérdemled.
Ezután elkezded érezni – nem mindig, csak néha (ezeket neveztem el én „rózsaszín pöttyöknek” a szürke hétköznapokban) –, hogy képes vagy a változásra. És szép lassan el is kezdesz nemcsak gondolatban, hanem cselekedetekben is tenni érte.
Például amikor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy új lakást szeretnék bérelni vagy vásárolni, az első dolgom nem az volt, hogy elkezdtem böngészni a netet. Elmentem egy boltba, és vettem egy új ágyneműhuzatot, párnát, törölközőt… Elkezdtem gondolatban tervezni, milyen legyen a környezetem. Milyen füstölőt szeretnék, milyen párnát… és szép lassan meg is vásároltam őket. Éreztem az illatukat, a párna puhaságát, elképzeltem, mit látok, ha kinézek az ablakon…
És amikor szinte mindenem megvolt, csak akkor kezdtem el lakást keresni. Ha hiszed, ha nem, mindig pár napon belül jött is az a lakás, amire éppen szükségem volt.
Az ascENDvalidort is pontosan így álmodtam meg. Évek óta formálódik bennem a könyvem, és mostanra érett meg arra, hogy teljes egészében összeálljon.
Egyetlen dologban vagyok 100%-ig biztos:
Ha én képes voltam rá, TE is képes vagy rá!
Egy apró szokás megváltoztatása. Egy másik döntés. Egy másik gondolat. Hidd el, minden számít.
Hogyan lépj rá a saját utadra?
1. Határozd meg, mit akarsz igazán – Ne mások elvárásai vezessenek, hanem a belső igényeid.
2. Tudatosítsd az akadályokat, de ne hagyd, hogy visszatartsanak – Mindig lesznek nehézségek, de a fókusz a lehetőségeken legyen, ne a kifogásokon.
3. Tegyél egy apró lépést ma – Egy kis döntés is elég lehet.
4. Vedd észre a fejlődést – Minden előrelépés számít.
AscENDvalidorosan: tudatosság, erő, mosoly
Te mikor lépsz rá a saját utadra? 
+36306378296
info@ascendvalidor.hu
#ÜgyvédÉsMentor#JogilagÉsLelkileg#VanKiút#drfulopkatalin#drfulopkatica#sportswear#ügyvédésmentor#motivation#ascendvalidor#változásbelülről#metime#kislepesek#kepesvagyra
